24/4

4/30 Lebonyolítottam a nagy főzést-sütést! Lett 4 féle főétel (2 disznó, 1 marha, 1 csirke), egy zöldséges húspogi csak úgy, 5 pizzás melegszendvics, 4 sajtos-sonkás panini, 12 db mini zöldséges fánk (ez pl. útravaló vagy reggeli a babának), rántott lazacos szendvics (ezt frissen sütöm majd, ahogy a többi kenyeret is), minden ki van porciózva ziplock-ban, bent van a fagyasztóban. Lehet, holnap is készítek még valamit, de egyelőre kifogytam az ötletekből. Babó végig a mosogatóban kotorászott. :’)

4/29 Ma lefoglaltunk egy szállást, kirándulni fogunk egyet abban a városban, ahol előzőleg laktunk. Tök furcsa lesz olyan helyen pihenni, ahol egyébként jártasak vagyunk. A fele szabinkat erre rászánjuk, a másik felében pedig itthon fogunk csavarogni. Éppen tervezem a heti kaja menüt, le akarok fagyasztani egy csomó ételt, mert a sok jövés-menésben tuti nem lesz erre se időm, se energiám. Mindig van ebből egy csomó probléma, hát most nem lesz! Itthon nem akarunk állandóan étterembe, kajáldába, éjjelnappalisba menni, mert az kész vagyon. A múltkor például elfelejtettem a gyereknek ebédet készíteni az oviba, úgy hívtak fel, erre gyorsan vettem neki pár dolgot, amit elvittem neki, de annyiba került, mint a meleg vacsoránk mindannyiunknak. Rablás.

4/27 Fent maradt az emeleten a telefonom is és a tabletem is, így jobb híján nekiláttam az áprilisi számviteli naplónak. Mondom én, hogy napjainkban ez a sok kütyü nem jó! Folyamatosan azt tapasztalom, hogy sokkal produktívabb nélküle az ember.

4/27 Komolyan örülök annak, hogy végre nem csak görgetek, hanem hasznosan töltöm az időmet, a hobbimmal. Az összes eredeti kép amúgy a pinteresten fellelhető. Mi legyen a következő? Amúgy jövőhéten lesz egy csomó ünnepnap, férjem kirándulni akar, nekem is lenne kedvem hozzá, de az a tömegnyomor, amit magával hoz ez… Amúgy már most olyan vagyok mint a 70 éves öregemberek, nekem itthon a legjobb. Állandóan húzom a szám meg nyűglődöm, mikor menés van. Eleve nem szeretek úgy elmenni, ha szét van robbantva a ház, hogy nap végén fáradtan hazaérve még piszmogni kelljen valamivel, a másik meg a sok készülődés és logisztika. Amúgy rengeteget kell még dolgoznom azon, hogy a rossz szokásaimat (szokásainkat) kiiktassam, egy konkrét életmódbeli váltásra lenne szükség.

4/24 Iszonyat későn feküdtek a gyerekek tegnap is, pár napja is. Telihold van… Felborult a napunk, mindenki nyűglődik, esik is az eső. Én pedig úgy döntöttem, hogy tojom le a mai tesiórát, itthon maradunk és próbálom kijavítani az alvókánkat. Én is hibás vagyok ebben a tolódásban. Férjem este hazajön és kb. megáll az élet, lötyögök én is, repülnek az órák. De nem tudom, hogy miért. Nyilván Ő is csak relaxál, későn vacsorázik, ezért húzódik a napi teendő, a mosogatás, fürdés, minden. Megpróbálom valahogy felpörgetni az eseményeket, mert jövőre már tényleg nem csinálhatjuk ezt, amikor már suli lesz. Addig jó lenne hozzászokni ehhez. Ha csak nagyon későn jön haza, akkor minden rendben van, mert nem zavar bele a munkába, időben végzünk, kilenckor már senki színét nem látom idelent a nappaliban, tehát tuti Ő a probléma forrása. Legalábbis félig. (Újabb gyakorlás saját kép után.)

4/24 Van egy jól bevált jelszavam, 15+ évig ezt használtam… Erre kiszivárgott és hát találnom kellene egy másikat, amit további 15+ évig használhatnék. Egyébként honnan szerzik meg?

4/20 Ma épp belefogtam álmaim házának megtervezésébe szórakozásból. Maradok a realitás talaján, nem lesz kinti medence meg ilyen full luxus és rongyrázós haszontalanság. Ahol most élünk, félig ilyen. Az alap koncepció: Emeletes ház, világos barna bútorok és ajtók, sötétebb padlóval, fehér és szürke falakkal. Leginkább beépített tárolókkal, ilyen a nappaliban a TV szekrénye, és a konyhában a spajz/pakolós. Indukciós főzőlap, mert könnyű tisztán tartani; sok munkafelület, mert az sosem elég. Tálaló/bárpult, ahol megiszunk egy kávét, ahova jó leülni csak úgy, ha hiányolnak a többiek (sokat vagyok a konyhában). Élő virágok itt-ott, és világos tanulós/kreatívkodós hely a nappali végében. Ez a fő életterünk. Kellő mennyiségű ülőhellyel és térrel. A felső emeletet még nem terveztem meg, de magukat a szobákat piszok egyszerűnek képzelem el. Ágy éjjeli szekrénnyel, íróasztal székkel, és beépített NAGY tárolókkal. Ennyi. Nem kell kipakolós porfogó. WC fent és lent, fürdőszoba, mosókonyha (mert mindig KÁOSZ van ekörül), és dolgozószoba a férjemnek. Eme utóbbi mondat most is így van, de nem tökéletes méretre vagy elrendezésre, az appban ezt is kijavítom. Úgy gondolom, hogy egy ilyen házat könnyű lenne rendben tartani.

Egyébként lehet, sose lesz ilyenünk, de most jó így eljátszani a gondolattal. Egyáltalán muszáj mindent kipipálni a “boldogság” listán? Nálunk a ház nincs. Pesszimistának hangozhat a következő, de van egy olyan félsz bennem, hogy ha minden jó, nagyon jó, akkor jön valami tragédia. Mert csak. Ilyen az élet.

4/20 Múltkor olvastam egy viccesnek szánt kommentet arról, ahogyan egy apuka a kisgyerekét tájékoztatja a szexről (mivel párzó állatokra bukkantak épp). Persze el lett mismákolva az egész, csak azt nem tudom, miért kell titkolózni, hazudozni a gyereknek ezt illetően, de most komolyan? Férjem mindenféle szívfasz nélkül beleugrik a témába, akár hányszor érdeklődik a fiúnk ez iránt, sőt a múltkor rajzolt is neki erről, mármint semmi durvát, a női méh és petefészek volt a téma… Ennyi. Lehet nem értette meg, lehet igen, de legalább nem kuncogtunk, meg “jaj ez még korai” legyintéssel hessegettük arrébb a dolgot. Legközelebb is el lesz magyarázva neki a korának megfelelően. Ugyanitt, belefáradtam az erőltetett szexuális tartalmú vicceske megszólalásokba… “Rossz az, aki rosszra gondol”, meg pl. “Dugjad jobban, alig fér be…!” kackackukac, miközben ugye nem is szex a téma, csak direkt így fogalmaznak adott helyzetben, aztán néznek huncutul az emberek. 20 évesen még lehet muris, de 30 felett ne már!

4/19 Úgy utálom a nyári ruházkodást! Eleve az, hogy mindig tükörsima láb “kell”, az önmagában stressz. Akkor van olyan felsőm, amit nem tudok felvenni, mert ha izzadok (már pedig izzadok, mint egy ló), rögtön átvirít a paca rajta. Ilyet csak rétegesen lehetne felvenni, 45 fokban. Aztán ott vannak a ruháim, amiket azért nem tudok most hordani, mert szoptatáskor szinte bugyira kell vetkőznöm, hogy hozzám férjen a baba. Át kell néznem a ruhatáram, és kigondolni pár 2024 nyár komtabilis szettett, mert bele fogok bosszankodni ebbe!

4/19 Hát nemet mondtam! Az szmk-s féle gyűlesre is (ott volt a “nem megyek” opció, tehát ki lehetett választani), és a fesztiválos felvonulásra is. Egyedül vagyok, pici még a baba, nem fogok vele vonulgatni. A fiam pedig majd megy a sulival, ha lesz megint ilyen lehetőség. Azért próbálom nem rosszul érezni magam az utóbbi miatt, de semmi se fog történni, ha ez kimarad. Amúgy se biztos, hogy egyáltalán kimegyünk rá… Ismét csak egyedül. Nem tudom, nincs hozzá kedvem, legalábbis most még nincs.

4/18 A múltkori kirándulásunkat két napig pihentem, fizikailag is és mentálisan is lefárasztott. Mondtam a férjemnek, ma (szünnap) nem megyek sehova! Inkább itthon kisikálom a vizes blokkokat végre, illetve úgy terveztem, hogy ha alszik a baba, akkor majd én is relaxálok egy kicsit, rajzolok. Erre férjem meg a fiam csörög-csattog és kiabál, mikor pakolják a szemetet, hogy elvigyék az égetőbe. Mármint már minden ki volt készítve az udvarra, de annyiszor visszaléptek még a házba, olyan zajjal, mint egy elefánt… Nem győztem csitítgatni őket. Szerencsére a baba nem ébredt fel, de az a stressz! Már nem hittem el, hányszor rájuk kell szólni emiatt. Elmentek, úgyhogy végre nyugiban tudtam alkotni.

Ha az éjszaka is összejön, akkor lehet, rajzolok még egyet, (legalábbis elkezdem), néhány kép elég gyorsan elkészül, az a jó, ha nem kell napokat felette ülni. Vagyis hát ezt gyakorlásként csinálom, amivel nem érdemes túl sokáig szöszmötölni. Tele van a Pinterestem, random rábökök egyre, aztán nekiállok. Nem görgetek, nem gondolkozok sokat, próbálom kimaxolni az időmet. A kedvem dönti el, mi lesz. A másik a Dragon Quest Builders. Lehet, folytatom az építést. Fú, az is. Majd máskor leírom, mi lett vele.

4/15 Érzem, hogy lassacskán faszarc leszek a meleg miatt. Pedig október még nagyon messze van! Napközben meleg van, nagyon próbálkozik az idő, de este még eléggé lehűl a levegő. Kinyitjuk az ablakot, minden jó. De ez nem fog sokáig tartani, 1-2 hetet adok ennek az átmenetnek. Amúgy reggel 5:45 van és itt ülök poncsóval betekerve az ágyban, dideregve.

4/14 Két éjszaka próbálom befejezni a Witcher Blood Origin-t, az utolsó 5 percet nem tudtam megnézni. Két éjszaka!!!

4/13 Kinek a felelőssége a játszótéren lévő gyerek biztonsága? Ha én közel vagyok egy majdnem balesetező gyerekhez, rászólhatok, megvédhetem, segíthetek neki? Alap, vagy nem alap? Csak azért, mert nem az én gyerekem, hagyhatom leesni? Persze a saját szüleje hibája, csak tiszta lenne-e a lelkiismeretem, gondolkozom rajta.

4/12 Új ecsetekkel kellene kísérleteznem. Itt van a következő gyakorlás.

4/11 Mindig büszke vagyok magamra, amikor éjfél előtt pár perccel nekiállok kisikálni a konyhát a káoszból. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy reggel erre a kupira kell lejönnöm, úgyhogy inkább megcsinálom még előző nap éjszaka. Igazából nincs sok dolog vele, a mosogatógép elmosogat, közben gyorsan elintézem azt, ami már nem fért bele… Bedobok két nagy szelet zsíros kenyeret is… kivételesen. Amúgy egész nap kirándultunk szabadnap lévén, – csütörtök van! Van ebben valami varázs, a hétköznapi szabadnapban, és hogy a hétvége inkább átlagos nap.

4/10 Nálatok milyen szabály rúgható fel pár perc nyugalomért? Baba kiborította az egyik legós dobozt, mire a gyerekkel csak összenéztem, de nem reagáltunk rá semmit, inkább folytattuk a dolgunkat.

4/9 Azért bakker, itthon két gyerek mellett dolgozni felér egy kisebb rémálommal. Délután 5kor kell egy kávé.

4/9 Na, most pont vízszintesen esik az eső, annyira fúj a szél. Ma már nem akarok sehova se menni.

4/8 Egyre jobban nem értem a saját nemem. Valaki képet tölt fel fb-re és csodálkozik hogy kúró lájkolgatják a férfiak. Ennek meg van ám a titka! Ha nem töltesz fel képet a netre, akkor nem fogják kúró lájkolni! Vagy mondjuk ne jelölj vissza mindenféle kannak, esetleg? Privát fal, esetleg? Ne tedd ki a csecsed, esetleg? Rakéta tudomány. Amúgy nem minden like kúró like, ám! Valaki csak így akar dicsérni. De már az is baj. Nem csoda, hogy az ilyen nő egyedül van.

4/7 Mostanában babó 5-10 alkalommal ébred éjszaka. Jön neki egy rágó foga, lehet az zavarja, de ahhh mikor lesz már ennek vége? Mondjuk napja válogatja. A hormonok segítenek visszaaludni, de ez a 5-x ébredés 7 óra alatt azért…

A jövő héten ismét elkezdődik az ovi, még rövid órákkal, de lassan visszatérünk a régi kerékvágásba. Amúgy nem volt gáz, három hét alatt egyszer marakodtunk csak, de az is gyorsan elcsitult.

4/6 Valaki járkálgat ide, két hete is itt volt, ma is, más-más időpontokban, szombaton. Férjem persze ilyenkor sosincs itthon. Nem válaszolok az ajtó csengőre (tudtommal nem várunk senkit), venni pedig nem akarok semmit, bár nem tűnik eladónak. Mostanában idetalál mindenféle ügynök is, már rájuk untam, nem nyitok ajtót. A mai eset kicsit fura volt. Nem rendesen a kamera előtt állt, így alig láttam belőle valamit. Egyszer csengetett, aztán elment olyan irányba, amire nem is gondoltam volna. Olyan gyorsan elhúzott, hogy éppenhogy elcsíptem a végét, amikor kikerült a láthatárból. Mintha célirányosan ide jönne, egyszer csenget, picit vár, aztán elmegy. Máshova nem csengetett be. Ha valami sürgős, úgyis jönne levél szerintem. Vagy bekiabálna, mint a postás vagy a szállító. Öltözékéből nem derül ki, miféle ember lehet. Gyereknek volt az a mániája kisebbként, hogy ha hallotta a csengőt, akkor rögtön rohant és nyitotta ki az ajtót akárkinek is, szerencsére már leszokott erről. Most rá se ránt, sőt, mutatom neki, hogy csöndben legyen. Most egy kicsit parázok amúgy. Mi van, ha tényleg fontos? De csak nem. Este nyolcig villanyt se gyújtunk odalent, inkább sötétben főzök majd, mintha nem lennénk itthon. Bár a kocsi a ház előtt van, de attól még nem biztos, hogy otthon vagyunk, nem? Felvittem a kamerát az emeletre, kiraktam az ablakba, amit eredetileg gyerek figyelőnek vetten. Kíváncsi vagyok.

4/6 Egy olyan univerzumról álmodtam, ahol úgy lehetett végrehajtani egy varázslatot, ha közben megbűvöltél egy tárgyat is. De amint azt a tárgyat rendeltetésszerűen elkezdték használni (pl. egy szék esetében ha ráültek, egy pohárnál ha ittak belőle…), megtört a varázs. Na, és itt volt ez a furcsa nép, amiben próbáltunk elvegyülni, varázslat leple alatt, merthogy anélkül rögtön kiszúrtak volna minket. És mit bűvöltünk meg? Egy sípot, ami a következő percben ott lógott egy kisgyerek nyakában. Mintha egy nyüzsgő vásártéren lettünk volna amúgy, valami küldetéssel. Egy csapat gyerek elkezdett játszani valami labdajátékot, mire kisvártatva megszólalt a síp. A vásártér abban a pillanatban megfagyott. Az összes szem ránk szegeződött, és tudtuk, hogy bajban vagyunk.

4/5 Tegnap nagyon jó idő volt, úgyhogy visszamentünk abba a bizonyos parkba, amit a múltkor fedeztünk fel. Eléggé erdős feelingje van. Tök jó volt, de csak az 1/5-ét jártuk be. Amikor készülődtünk haza, megjelent két rendőr, kihívták őket. Vajon miért? Persze megint teória gyártásba kezdtünk. Kerestem a neten, nem találtam semmit.

4/4 Amikor tavaly november-decemberben beteg voltam, nulla pihenéssel végig kínlódtam négy hetet, kitaláltam magamnak, hogy minden héten tartani fogok amolyan “ünnepnapot”, amikor magamat helyezem előtérbe, amikor veszek valami finomságot, hogy kényeztetés magam. Legalábbis most az ünneplés ebben merül ki. Leginkább sütire gondolok, de lehet ez néha valami fullos szendvics is, vagy olyan egyéb dolgok, amikről csak folyton álmodozom, de sosem veszen meg. Nyilván kis kiadásról van szó. Hogy mikor, az random, amikor kedvem tartja, és ha úgy kívánom, akkor lehet ez 2 nap is egy héten. Nincs kőbevésett szabály, de mértéket tartok. Ez egy kis mini titok a család előtt.

4/2 Éppen, hogy elkezdtem rajzolni, erre eltűnik a ceruzám. Vajon honnan kerül elő? Két napja használtam utoljára, de sehol sincs, és az ideg rángat. Vagy én raktam le valahova, vagy a babó suvasztotta el, mert mostanában sajnos így szórakozik. A legrosszabb esetben a szemétben lehet. Van másik toll, de annak teljesen más a hegye, az nem annyira jó. Nem akarok másikat venni, olyan piszok drága!

4/2 Az előbb készítettem mézes krémest mézes kekszből és vanília pudingból. Nincs kedvem órákig tökölni valamivel a konyhában két gyerek mellett, amit végül három perc alatt befalunk. De szerintem akkor is így csinálnám, ha nem lenne gyerekem. Egyszerűen túl értékes az idő számomra, márha a sütés – főzésről van szó.

4/1 Van valami, ami mindig is zavart, és most a családom csinálja ezt velem. Most, hogy itthon van a gyerek, vagy amikor a férjem hazajön, és zavarja őket a baba, akkor rögtön nyavajognak, hogy csináljak már valamit vele. Én meg csak mondom, hogy persze, ez a dolga, a babák folyton útban vannak és mindenbe belenyúlnak, te is és te is (mutatok rájuk) ilyen voltál, oldjátok meg. Bár néha elviszem tőlük. Nekem naponta helyt kell állnom mindenféle szituban, de amikor meg őket zavarja, akkor bezzeg nekik joguk van nyugodtan elvégezni azt, amit éppen csinálni akarnának. Amúgy meg ilyenkor nyilván én is a dolgomat végezném, szóval vállaljuk közösen a terheket, ne pedig rám hárítsák ezt. Gyerek lehet a kivétel ez alól, de akkor meg ott van a lehetőség, hogy az emeleten ügyködjön, de persze sose megy fel. 🤷‍♀️ Szóval meg lehetne ezt oldani több féle képpen, de hát az energia, és olyan könnyű odalökni a másiknak a problémát. Régen is volt megannyi ilyen szitu, pl. amikor valaki néha-néha lekéste a buszát, és várnia kellett 30 percet a következőre, nekem meg több mint másfél órát. És duzzogott meg eljátszotta a hattyú halálát, hogy harminc perccel később ér haza. Harminc percet velem várt, beszélgettünk, nekem azt a maradék egy órát viszont valahogy el kellett ütnöm egy olyan koszfészek városban, ahol semmi beülős-tanulós hely nem volt, ahol a cigányokat meg a hajléktalanokat kellett kerülgetni a buszmegállóban és ilyenek… Vidéki élet, de jó is volt! Ja nem.

4/1 Újabb gyakorlás referenciával. A hegyek könnyen megvannak, a kövek nehezen mennek.

Ja, és ki kezdte hőemelkedéssel az áprilist? Természetesen a nagyobbik fiam.